Ugrás a tartalomhoz
A napokban jelent meg egy írásom a Népszava hasábjain, melyben Szenes Hanna életét, vállalt szerepvállalását és tragikus halálát mutattam be.
Bóbita-hírlevél #23
Az írás apropója az volt, hogy kutyasétáltatás közben közvetlen közelről tudtuk szemlélni a családommal a Neki emléket állító falfestmény elkészülését.
A falfestmény
2024. szeptember 6-án, pénteken 10 órakor avatták a Frankel Leó út 78. szám alatti ház tűzfalán a Szenes Hanna mártírhalált halt költő és ejtőernyős emléke előtt tisztelgő falfestményt.
A mártírhalált halt költő és ejtőernyős emléke előtt tisztelgő alkotás tervezői és készítői a Színes Város Csoport tagjai voltak. Amint az a szervezet honlapján olvasható, a falfestmény elkészítését már több éve tervezték, egy olyan sorozat részeként, ahol kiemelkedő magyar nőket ábrázolnak. A 130 négyzetméteres alkotást Thamó Emese szervezte, helyszíne pedig azért szimbolikus, mert a Frankel Leó út 78. alatti társasház éppen szemben fekszik a zsinagógával, ahova a költőnő családjával járt és ahol felnőtté avatták.
A falfestményen Szenes Hanna leghíresebb négysorosát olvashatjuk, melyet már partizánakciója idején vetett papírra a szlovéniai Seregházán, 1944 május 2-án:
Boldog a gyufa, mely elégve szítja a lángot,
Boldog a láng, mely szíveknek mélyén lobogott,
Boldog a szív, mely dicsőn múlt ki a világból,
Boldog a gyufa, mely elégve szítja a lángot.
Szenes Hanna élete
Szenes Hanna, Chana, Anna, Anikó, Etelka alias Hágár – ezek a nevek mind egy 23 éves korában mártírhalált halt fiatal lányt takarnak, akit Anne Frankhoz és Jeanne d’Arc-hoz hasonlítanak és akinek négysorosa arról a reményről szól, hogy a legkisebb fény is áttörheti az áthatolhatatlan(nak hitt) sötétséget, bár közben ő maga megsemmisül.
Testvérével, Gyurival együtt Anikó jómódú értelmiségi családba született, Szenes Béla író-újságíró, színpadi szerző és Salzberger Katalin gyermekeként. Rózsadombi gyerekkorukat hamar beárnyékolta édesapjuk korai halála, majd a zsidótörvények egyre erősödő hatásai. Anikó az őt ért megkülönböztetések hatására fokozatosan vált Hannává (Chana-vá), hogy 1939-ben, nem sokkal a második világháború kitörése után kiköltözzön a brit fennhatóság alatt álló Palesztinába, feladva evvel magyarországi értelmiségi úrilány életét.
Egy kibucban élt, mezőgazdasági munkát folytatott. Mikor 1942-43 fordulójától egyre több kelet-európai zsidó érkezett Palesztinába, tőlük első kézből értesülhetett az otthoni állapotokról. Hatására eltökélte: visszautazik Magyarországra, hogy segítse a fiatal zsidók kivándorlásának megszervezését, megakadályozza deportálásukat és hogy kimentse az országban rekedt édesanyját. (Addigra testvére már Franciaországban élt.)
Szeretné a bejegyzést tovább olvasni? Örömmel hallom!
Kérem, iratkozzon fel a hírlevélre és minden hétvégén landol egy újabb írásom az e-mailfiókjában.
Speciálisan ezt a bejegyzést szeretné tovább olvasni? Rendben!
Kérem, írjon nekem és közvetlenül ezt a hírlevelet külön is elküldöm Önnek.