Egy olyan levélről írok, megemlékezve a az 1848/49-es események utóéletéről amelyet Deák ferenc írt a sógorához, de… elképzelhető, hogy nem csak NEKI. ​

Ezreket börtönöztek be, volt honvédek tízezreit sorozták a császári hadseregbe. Az 1850-es évektől Ferenc József uralkodó a nyílt abszolutizmus gyakorlatára tért át és belügyminisztere, Alexander von Bach útján olyan, alapvető jogokat korlátozó rendelkezéseket vezet(tet)ett be a Habsburg-birodalomban, amelyeknek egyértelmű célja az 1848-as forradalmakhoz hasonló események kialakulásának megelőzése volt. (Hiszen nem csak Magyarország forrongott ‘48-ban.) A kialakuló rendszerről szerintem Jókai Mór Új földesúr című regényének első fejezete ad hírt a legérzékletesebben.

Mivel a levert forradalom azt igazolta, hogy egy nyílt ellenállás nem lehet eredményes, ezért a magyar birtokos nemesség egy része – köztük Deák Ferenc és köre – a passzív ellenállást választotta: nem vállaltak hivatalt, nem fizették be a külön adókat és nem vettek részt állami rendezvényeken sem. Közben az emigrációban élők persze folyamatosan emlékeztették Európát a vérbe fojtott magyar forradalomra, de átütő eredményt még úgy sem tudtak elérni, hogy Kossuth Lajos – korának politikai “rocksztárja” – megjárta Franciaországot, Nagy-Britanniát és az Egyesült Államokat is, mielőtt letelepedett volna Olaszországban.

Közben azonban teljhatalom ide, vagy oda, Ferenc Józsefnek sem volt minden fenékig tejfel. Az 1848-49-es eseményeket követően különösebben nagy külpolitikai sikereket nemigen könyvelhetett el, sőt… Sikertelenül vett részt előbb a krími háborúban az oroszok oldalán (1850-es évek közepén), majd próbálta megakadályozni az olasz egység létrejöttét: az 1859-es solferinoi vereség eléggé nagyot ütött a Habsburg-birodalmon. A dán határnál lévő Schleswig-Holsteinben sem álltak jól a dolgok, bár ott a háborús eszkaláció csak a mi általunk vizsgált időpont után pár évvel történt (már az 1860-as évek derekán).

Summa summarum: Ferenc József kénytelen volt belátni, hogy ha a birodalmon belül nem pacifikálja a saját háttérországát, nem fog tudni érdemben nagyhatalomként fellépni a külpolitikai színtéren. (És hát tegyük hozzá, hogy a magyar forradalmat is csak orosz segítséggel bírta legyűrni.)

1859-ben menesztette hát Bachot és 1860-ban kiadta az ún. októberi diplomát. Ez a rendeletcsomag a szabadságharc ELŐTTI állapotokat állította vissza, de semmit nem vett át a ‘48-as magyar vívmányokból. Nos, ez túl nagy kompromisszumnak, túl nagy falatnak bizonyult így elsőre a magyarok számára, szóval a pacifikálást mint célt nem tudta elérni Ferenc József. Mindazonáltal arra jó volt a rendelet, hogy a politikához konyító magyar értelmiségnek feltűnjön: repedések vannak a jégtáblán… És itt érünk el a levél jelenéhez.