Minden, ami a tegnapi FB Live adásból megismert hadifogoly adatbázis gyűjteményről tudható 🎓
Bóbita-hírlevél #9
Még mindig a Kérdezze a levéltárost! FB Live adások bűvöltében vagyok… 😇 Miért? Hát mert bár egy (vagy több) megadott kérdésre válaszolok, de szerintem ezeknél mindig van olyan közös tanulság, ami levonható.
Így van ez Ili kérdésével is, aki dédpapája után nyomozna és azt tudja, hogy a II. világháborúban hadifogságba esett. Azt hiszem, megtaláltam (!!) és ennek örvén beszéltem kicsit arról a több adatbázist összefogó gyűjteményről, ami pár éve nagyon “nagyot ment” az AdatbázisokOnline-on. Ez a Szovjetunióba elhurcoltak nevű gyűjtemény.
Kik kerülhettek ezekbe a lágerekbe?
Szovjet hadifogságba esett katonák, civilként „málenkij robotra” elhurcolt magánszemélyek, vagy a szovjet hadbíróságok politikai elítéltjei.
És vajon körülbelül hány embert érintett a szovjet munkatáborokba való elhurcoltatás?
Pontos számot azért nehéz mondani, mert egy ember több kartonon is felbukkanhatott (például amikor elfogták, amikor esetleg átszállították másik táborba, vagy amikor elhunyt), de az biztos, hogy az Orosz Állami Katonai Levéltár (RGVA) közel 682 000 hadifogolykartont adott át digitálisan a Magyar Nemzeti Levéltárnak (MNL). Ahogy a legutóbbi Facebook Live-omban is jeleztem, egy ekkora – idegen nyelvű, a cirill átírásban és vegyes minőségben megkapott – adatállomány átfordítása és értelmezése annyira időigényes és költséges vállalkozás lett volna, hogy még valószínűleg most is tartana a feldolgozás, ha nem vonja be a levéltár a folyamatba a mesterséges intelligenciát.
Hogyhogy „vegyes minőségűek” ezek az adatok?
Úgy, hogy leíróik nagyobb részt a Szovjetúnió területéről származó, nem magyar anyanyelvű katonák voltak, akik hallás alapján rögzítették a saját dialektusukban a foglyoktól hallott adatokat. Mindezt ráadásul cirill betűs átírással, amely nem minden esetben egyzetethető össze egy-az-egyben a magyar betűrenddel. Ha nem ők voltak a leírók, akkor lehettek éppen olyan magyarok is, akik már korábban fogságba estek és evvel a munkával próbáltak megszabadulni a fizikailag iszonyatos tehertételt jelentő kényszermunkától. Náluk rendszerint az merült fel, hogy az orosztudásuk nem volt feltétlenül tökéletes, így az általuk rögzített adatokban is elég sok „kosz” maradt.
Szeretné a bejegyzést tovább olvasni? Örömmel hallom!
Kérem, iratkozzon fel a hírlevélre és minden hétvégén landol egy újabb írásom az e-mailfiókjában.
Speciálisan ezt a bejegyzést szeretné tovább olvasni? Rendben!
Kérem, írjon nekem és közvetlenül ezt a hírlevelet külön is elküldöm Önnek.
